Az egymagábanvalóság vonzatai, azaz a magányterhelt lélek illata. (május 12.)



Kár volna kétségbe vonni, mily kietlenségtől szomorított a társtalan emberi lélek. Ahogy erőn felüli karcsapásokkal ússza a magány sivatagának óceánjait... E rádióműsor-közeli adás levezetője, mint merő Ding An Sich, vagy riesmani szavakkal élve, mint magányos tömeg veszi fel a kesztyűt az antropológiai állandó hiányával. A tét komoly! Minden megpróbáltatás ellenére az adás egy órája lefolyik, bizonyítva azt a  teljesen érthető okokból senki által fel nem állított tételt, miszerint: egyedül is van lét a világon! 

Íme (102.MB/zip)