Időszerűtlen aktualitások 1. rész. Audioemlékezet és metamatematika




Ólpucolás közben mesélte egy volt vájár, akihez átmentem megnézni a göbéit, hogy Henri Bergsont szájára vette a falu. Állítólag azt terjeszti, hogy fel lehet fogni az időt, "az elkülönítés nélkül úgy, mint elemek kölcsönös egymásba hatolását, összetartozandóságát, belső szerveződését, mely elemek mindenike az egészet képviseli, és csak elvonásra képes gondolkodás előtt különődik el tőle”. 
Az aszfaltozók szerint már az egyik önkormányzati képviselőt is megkörnyékezte ez az álláspont. A hatalom mindenkit elvakít, tette hozzá keserűen.
- Hát, nem könnyű... kezdtem, és közben csak az jutott az eszembe, hogy milyen fura, hogy nagyon sok ideje nincs Hangok közt két férfi csinálva, pedig készültek fölvételek, ánnó domini.
Miután említettem neki ezt a furcsaságot, rámutatott a legnagyobb disznóra és azt mondta:
- Ez a legöregebb disznóm, már rég nem az a "rózsás csülkű kismalac", de az én szívemnek ugyanolyan kedves.
Szavain felbátorodva, az utóbbi évek terméséből szerkesztődött egy sosem múló 1 óra.

Letöltöm:
első második