Ólpucolás közben mesélte egy volt vájár, akihez átmentem
megnézni a göbéit, hogy Henri Bergsont szájára vette a falu. Állítólag azt
terjeszti, hogy fel lehet fogni az időt, "az elkülönítés nélkül úgy, mint
elemek kölcsönös egymásba hatolását, összetartozandóságát, belső szerveződését,
mely elemek mindenike az egészet képviseli, és csak elvonásra képes gondolkodás
előtt különődik el tőle”.
Az aszfaltozók szerint már az egyik önkormányzati képviselőt
is megkörnyékezte ez az álláspont. A hatalom mindenkit elvakít, tette hozzá
keserűen.
- Hát, nem könnyű... kezdtem, és közben csak az jutott az
eszembe, hogy milyen fura, hogy nagyon sok ideje nincs Hangok közt két férfi
csinálva, pedig készültek fölvételek, ánnó domini.
Miután említettem neki ezt a furcsaságot, rámutatott a
legnagyobb disznóra és azt mondta:
- Ez a legöregebb disznóm, már rég nem az a "rózsás
csülkű kismalac", de az én szívemnek ugyanolyan kedves.