A gép mítosza (Lewis Mumford)


 
 Lewis Mumford író, filozófus, történész és tanár – de e sok címke együtt sem mond róla eleget. Talán úgy jellemezhetnénk: az ember, a természet, a város és a gép együttélésének gondolkodója. De vérbeli író is, aki e mindannyiunkat érintő témáról szenvedélyesen és világosan ír. A könyvben leghíresebb munkáiból olvashatók részletek: a város történetével, a gépek fejlődésével, az emberi nem természetének alakulásával foglalkoznak ezek a tanulmányok. Mumford gondolkodását az organikus szemlélet hatja át, a művészet, a vallás, a gazdaság, a szerszámok és a természet egymáshoz való viszonyának gazdag szövetében elemzi korunk katasztrofális fejleményeit, a környezet rombolását, a gép fetisizálódását, a mechanikus szemlélet gyilkos eluralkodását. A nagy tudós könyveiből történeti sorrendben közölt fejezetekből kultúránk történetének vázlata bontakozik ki.


..."Az óriásgép egyetlen tartós adománya magának a gépnek mítosza: az a képzet, hogy ez a gépezet természeténél fogva feltétlenül legyőzhetetlen, és hogy ha nem ellenkezünk vele, végső soron mégiscsak jótékony hatású. Ez a mágikus varázslat még mindig bűvöletében tartja az óriásgép irányítóit és áldozatainak tömegét egyaránt"...
‎..."A bőségszaru, az áldott föld álma, ahol egyetlen kézmozdulat ételek és javak kimeríthetetlen képzetét teremti elő: más szóval korunk folytonosan bővülő újratermelésének infantilis mennyországa - és végterméke - a fogyasztói társadalom..."
.."Puszta szavakba foglalva az axiális tanok kissé szegényesnek látszanak. Le kell zárnunk a vágy és a szenvedély útját és minden létező teremtmény életét szenvedélytelenül és szánalommal kell szemlélnünk, hogy végképp megszabaduljunk a születések körforgásától: ez Buddha. Le kell mondanunk az embertársaink és a természeti erők fölötti hatalom megszerzéséről, hogy megtaláljuk a mennyek országát, ahol a szeretet törvénye uralkodik és ahol felebarátunk boldogsága és a saját boldogságunk ugyanaz: ez Jézus. Követnünk kell az utat, hogy erőinket a természet erőivel egyesítsük, el kell vetnünk a törvényeket, az értékeket, a szimbólumokat, amelyek a mögöttük lévő valóságot elfedik a szemünk elől: ez Lao-ce. Mindezek a summázatok csak halvány másai a profetikus megvilágosodás lenyűgöző lobbanásainak, amit szavakkal végső soron nem lehet kifejezni. Az axiális vallások tanai élőírásai önmagunkban nem tudják kellőképpen megmagyarázni hatásuk erejét, de még a belőlük fakadó pozitív átalakulásokat sem...."
 
‎"...A hetvenes években úgy látszott, hogy az önkorlátozás, a szerves rendszerek eszméje tért nyer a döntéshozók világában, és a Leviathán imádóit egyre inkább visszaszorítja a maguk helyére és szintjére. Nem így történt. A mindenható gazdaság csúcsán ma New-Age diétákon élő kisportolt, középkorú munkamániákusok tologatják zsetonjaikat a világtérképeken, és a zsetonok nyomban harmincéves yuppie-had szállja meg az új nyerési lehetőségek paradicsomait, s kiépíti a maga számára a luxusköltekezés új stílusnak infrastruktúráját. Így él ma a világ kicsiny uralkodó kisebbsége - a többség pedig tehetetlenül, döbbenten vagy csüggedtem bámul, s azon tűnődik, mikor következik be az elkerülhetetlen csőd, mikor pattan szét e nyomasztó buborék-álom. A kommersz közben megpróbálja lenyelni a hiteles igényeket. Az életmódreformot a New Age, a transzcendenciaigényt az UFO-hit, a művészeti identitást az 'ethno' meg a 'world music 's így tovább..."  

Itt egy kritikaféle is