A gép mítosza (Lewis Mumford)


 
 Lewis Mumford író, filozófus, történész és tanár – de e sok címke együtt sem mond róla eleget. Talán úgy jellemezhetnénk: az ember, a természet, a város és a gép együttélésének gondolkodója. De vérbeli író is, aki e mindannyiunkat érintő témáról szenvedélyesen és világosan ír. A könyvben leghíresebb munkáiból olvashatók részletek: a város történetével, a gépek fejlődésével, az emberi nem természetének alakulásával foglalkoznak ezek a tanulmányok. Mumford gondolkodását az organikus szemlélet hatja át, a művészet, a vallás, a gazdaság, a szerszámok és a természet egymáshoz való viszonyának gazdag szövetében elemzi korunk katasztrofális fejleményeit, a környezet rombolását, a gép fetisizálódását, a mechanikus szemlélet gyilkos eluralkodását. A nagy tudós könyveiből történeti sorrendben közölt fejezetekből kultúránk történetének vázlata bontakozik ki.


..."Az óriásgép egyetlen tartós adománya magának a gépnek mítosza: az a képzet, hogy ez a gépezet természeténél fogva feltétlenül legyőzhetetlen, és hogy ha nem ellenkezünk vele, végső soron mégiscsak jótékony hatású. Ez a mágikus varázslat még mindig bűvöletében tartja az óriásgép irányítóit és áldozatainak tömegét egyaránt"...
‎..."A bőségszaru, az áldott föld álma, ahol egyetlen kézmozdulat ételek és javak kimeríthetetlen képzetét teremti elő: más szóval korunk folytonosan bővülő újratermelésének infantilis mennyországa - és végterméke - a fogyasztói társadalom..."
.."Puszta szavakba foglalva az axiális tanok kissé szegényesnek látszanak. Le kell zárnunk a vágy és a szenvedély útját és minden létező teremtmény életét szenvedélytelenül és szánalommal kell szemlélnünk, hogy végképp megszabaduljunk a születések körforgásától: ez Buddha. Le kell mondanunk az embertársaink és a természeti erők fölötti hatalom megszerzéséről, hogy megtaláljuk a mennyek országát, ahol a szeretet törvénye uralkodik és ahol felebarátunk boldogsága és a saját boldogságunk ugyanaz: ez Jézus. Követnünk kell az utat, hogy erőinket a természet erőivel egyesítsük, el kell vetnünk a törvényeket, az értékeket, a szimbólumokat, amelyek a mögöttük lévő valóságot elfedik a szemünk elől: ez Lao-ce. Mindezek a summázatok csak halvány másai a profetikus megvilágosodás lenyűgöző lobbanásainak, amit szavakkal végső soron nem lehet kifejezni. Az axiális vallások tanai élőírásai önmagunkban nem tudják kellőképpen megmagyarázni hatásuk erejét, de még a belőlük fakadó pozitív átalakulásokat sem...."
 
‎"...A hetvenes években úgy látszott, hogy az önkorlátozás, a szerves rendszerek eszméje tért nyer a döntéshozók világában, és a Leviathán imádóit egyre inkább visszaszorítja a maguk helyére és szintjére. Nem így történt. A mindenható gazdaság csúcsán ma New-Age diétákon élő kisportolt, középkorú munkamániákusok tologatják zsetonjaikat a világtérképeken, és a zsetonok nyomban harmincéves yuppie-had szállja meg az új nyerési lehetőségek paradicsomait, s kiépíti a maga számára a luxusköltekezés új stílusnak infrastruktúráját. Így él ma a világ kicsiny uralkodó kisebbsége - a többség pedig tehetetlenül, döbbenten vagy csüggedtem bámul, s azon tűnődik, mikor következik be az elkerülhetetlen csőd, mikor pattan szét e nyomasztó buborék-álom. A kommersz közben megpróbálja lenyelni a hiteles igényeket. Az életmódreformot a New Age, a transzcendenciaigényt az UFO-hit, a művészeti identitást az 'ethno' meg a 'world music 's így tovább..."  

Itt egy kritikaféle is 

Információs bomba (Paul Virilio)



 
…Kétségtelen hogy örökösei és leszármazottai lettünk egy félelmetes rokonságnak, már nem a gének a sperma és a vér, hanem a kimondhatatlan technikai fertőzés örökletes betegségeivel vagyunk összezárva…
 
…a pszichoanalízis nem oldja meg a problémákat, csak áthelyezi őket – állították…ezt méginkább elmondhatjuk a technikai és ipari haladásról…
 
…mint valami kísértet a Föld már nem a szemhatárig terjed, hanem megmutatja minden arcát a különös kis tévéablakocskákban. A hirtelen megszaporodott nézőpontok, a legvégső globalizáció előhírnökei: a tekinteté, a Küklopsz egyetlen szeméé, aki az égész barlangot ellenőrzi, ezt a „fekete dobozt”, amely egyre nehezebben titkolhatja el a történelem alkonyát, a történelmét, amely a totális beteljesedés szindrómájának áldozata lesz…
 
…a nagy globalizációs átalakulás, amely kifele fordítja azt, ami lokális – mindent ami helyi, amely többé nem embereket vagy egész népeket deportál, mint azelőtt, hanem életük és gazdasági szükségleteik helyszínét helyezi át. Ez a globális delokalizáció, amely az önazonosság természetét is kikezdi, s nem csupán a nemzeti önazonosságét, hanem a társadalmiét is, és nem is a nemzetállamot kérdőjelezi meg, hanem a várost, a nemzetek geopolitikáját…
...amikor a bécsi akcionisták performanszukhoz bezárkóztak kamerájukkal egy szobába, az áldozatát leső szem már rég nem a művészhez tartozik , még csak nem is a tudóshoz, hanem a kutatás technikai eszközeihez, a megismerést és az információt szolgáló iparosodáshoz. A fotográfiával kapcsolatban Walter Benjamin óvatlanul a következőket mondta: " A fényképezés azt az üdvözlendő folyamatot készíti elő, amely során az ember és őt körülvevő világ egymás számára idegenné válnak, s ezzel megnyílik az a szabad terület, ahol bensőségesség átadja helyét a részletek feltárásának". Ez tehát az intimitásától megfosztott világ belső gyarmatosítása, ahol minden idegen és obszcén lesz, s mindet áthat az információ technikai fejlődése és a részletek felülexponálása...
...ami összehozott és egymáshoz közelített, azt most az követi, ami eltávolít, kizár, elvet és megoszt... A gyorsulás egymásból következő technológiai megrázkódtatásai, a média erőszakossága, amelyből a terrorizmus és a reklám régóta sokat tanul. Ezentúl hiába mondjuk NEM, úgy fogják érteni IGEN.
...a gyorsulást sokkal nehezebbnek érezzük, mint magát a munkát, írta Ernst Jünger; "az egyre növekvő sietség annak a tünete, hogy a világ lassan számokká változik"...
..."egy háború első áldozata mindig az igazság" - Rudyard Kipling
...a világ teljes lerombolása már nem egy elit réteg szórakozása, néhány Néróhoz hatalmas személyiség gyönyörforrása. A moziban a rombolás tömeges előadássá válik, vagyis a XX. század valódi népművészetévé. A XX. század olyan kor, amikor a szürrealisták szerint "minden amit eddig művészetnek hívtak, megbénul"...
...ha felidézzük például az ókori demokráciákat és a drákói ellenőrzést, amelyet közvetlenül a polgárok gyakoroltak az általuk megválasztott vezetők felett, megállapíthatjuk, hogy ma az állam élén a felelőtlenség vette át a hatalmat, amely azt a kiváltságot biztosítja a vezetőknek, hogy a parlament és a jog ellenőrzi a tisztségük alatt elkövetett tetteiket...
...a távtechnológiák eltörölték a helyi idők kronologikus egymásutániságát az egyetemes világ-idő pillanatnyiságának köszönhetően és felülexponálják az interaktivvá lett tevékenységeket, valamint minden történelmi valóság minden igazságértékét. Múlt, jelen, jövő az időtartam régi felosztása átadja helyét a távjelenlét azonnaliságának, amely viszont új körvonalat ad a világnak... Az események körvonalazódnak ezek után és nem a dolgok, mert a negyedik idődimenzió hirtelen felváltja a harmadik dimenziót: az anyag tömegét, amely így elveszíti 'tényleges jeléenlétéből' fakadó mértani értékét, az audiovizuális tömeg pedig, nyilvánvaló távjelenléte folytán megszűnteti a dolgok valódi természetét.
...no future, ez tehát a jelszó, amely jól tükrözi a globalizáció valós idejének körvonalait, amikor minden megérkezik, anélkül hogy szükségképpen elindult volna vagy a minket körülvevő lények, helyek, dolgok felé haladna...

...ha az interaktivitás ugyanaz az információ számára, mint a rádióaktivitás az energia számára, akkor a 'balesetek balesetével' állunk szemben, egy nem helyi és pontosan behatárolható balesettel, hanem globális, általános balesettel, egy olyan jelenséggel amely egyszerre következhet be mindenütt...





Az egymagábanvalóság vonzatai, azaz a magányterhelt lélek illata. (május 12.)



Kár volna kétségbe vonni, mily kietlenségtől szomorított a társtalan emberi lélek. Ahogy erőn felüli karcsapásokkal ússza a magány sivatagának óceánjait... E rádióműsor-közeli adás levezetője, mint merő Ding An Sich, vagy riesmani szavakkal élve, mint magányos tömeg veszi fel a kesztyűt az antropológiai állandó hiányával. A tét komoly! Minden megpróbáltatás ellenére az adás egy órája lefolyik, bizonyítva azt a  teljesen érthető okokból senki által fel nem állított tételt, miszerint: egyedül is van lét a világon! 

Íme (102.MB/zip)