Időszerűtlen aktualitások 2. rész. A visszaút vége

 

Nincsenek emlékei? Vagy vannak, de nem emlékszik rájuk? Netalán unja őket? Élje át a mieinket! Örömmel közöljük, hogy újabb megsárgult hangfényképek kerültek elő a két férfi csendesen kallódó mosolyalbumából. Roppant derűk és vigasztalan alkonyok időtlenné kövült dokumentumai. De, jaj! A retrospekció megtörik, az idősíkok megbomolnak; a homályba hanyatló múltra ráereszkedik szikrázó porcelánszárnyaival a jelenidejűség és könyörtelen fénye árnyékba vonja a memória miniatűrjeit. Fészkében már repedeznek JÖVENDŐVEL terhes tojásai...

íme és íme

Időszerűtlen aktualitások 1. rész. Audioemlékezet és metamatematika

Ólpucolás közben mesélte egy volt vájár, akihez átmentem megnézni a göbéit, hogy Henri Bergsont szájára vette a falu. Állítólag azt terjeszti, hogy fel lehet fogni az időt, "az elkülönítés nélkül úgy, mint elemek kölcsönös egymásba hatolását, összetartozandóságát, belső szerveződését, mely elemek mindenike az egészet képviseli, és csak elvonásra képes gondolkodás előtt különődik el tőle”. 

Az aszfaltozók szerint már az egyik önkormányzati képviselőt is megkörnyékezte ez az álláspont. A hatalom mindenkit elvakít, tette hozzá keserűen.

- Hát, nem könnyű... kezdtem, és közben csak az jutott az eszembe, hogy milyen fura, hogy nagyon sok ideje nincs Hangok közt két férfi csinálva, pedig készültek fölvételek, ánnó domini.

Miután említettem neki ezt a furcsaságot, rámutatott a legnagyobb disznóra és azt mondta:

- Ez a legöregebb disznóm, már rég nem az a "rózsás csülkű kismalac", de az én szívemnek ugyanolyan kedves.

Szavain felbátorodva, az utóbbi évek terméséből szerkesztődött egy sosem múló 1 óra.

Letöltöm:
első második